Ma reggel az óvodába tartva Bence kissé szótlanabb volt a szokásosnál, nem tudom merre jártak a gondolatai. Átöltözés közben váratlanul azt kérdezte: „Apa, mikor lesz sok pénzünk?”
Mint amikor szoruló fogaskerekek közé olaj kerül, úgy lódult meg az agyam. Felnőttes gondolkodásom azonnal a szavak mögött kezdett kutatni. Próbáltam elfogadható válasz találni, miközben ott motoszkált bennem, hogy ezt vajon miért kérdezi? („Mert akkor sok mindent vehetünk” – de most nem ez a lényeg.)
Csavaros észjárással kikövetkeztettem, hogy aki azt kérdezi mikor lesz sok pénzünk, az azt is tudja (vagy gondolja), hogy most nincs. Szomorú tény, hogy másfél éve munkanélküli vagyok, a tartalékaink lemerülőben, egyszóval nehéz időket élünk - ahogy sokan mostanában. Feleannyi bevételből gazdálkodunk mint korábban, de úgy próbáltunk ügyeskedni, hogy a gyerekek ezt ne vegyék észre. A jelek szerint kevés sikerrel…
Csavaros észjárással kikövetkeztettem, hogy aki azt kérdezi mikor lesz sok pénzünk, az azt is tudja (vagy gondolja), hogy most nincs. Szomorú tény, hogy másfél éve munkanélküli vagyok, a tartalékaink lemerülőben, egyszóval nehéz időket élünk - ahogy sokan mostanában. Feleannyi bevételből gazdálkodunk mint korábban, de úgy próbáltunk ügyeskedni, hogy a gyerekek ezt ne vegyék észre. A jelek szerint kevés sikerrel…
Egy volt munkatársam szavai jutnak eszembe, aki azt szokta volt mondani: „a gyerek nem hülye - csak kicsi.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése