A lónak vélt menyasszony Kozárdon

A rendezvény hangulatához illő vásári komédiát adott elő a Budapesti Utcaszínház szombat délután a Gasztronómiai és Gyümölcsfesztiválon. Ámbár, ha jobban belegondolok, a hangulatot ők maguk alakították...

Már a szüreti felvonulást is a társulat vidám éneke kísérte, majd ezt követte a zenés hívogató, és rögtön utána az előadás. A félreértéseken alapuló bohózatot remekül adta elő az öt színész. Időnként a puszta megjelenésük is elég volt ahhoz, hogy a közönség harsány nevetésben törjön ki.

A darabot nem ismertem, sőt az igazat megvallva a társulatról se tudtam idáig túl sokat. Most viszont nekik köszönhetően már arról is van elképzelésem, hogy milyen lehetett régen a vándorszínészek élete. Gyanítom, hogy e műfaj jelenlétének minden korban a színészmesterség sanyarú helyzete lehet az (egyik) oka. Mégis, ha nem lenne vándorszínház, hiányozna egy pompás színfolt a színjátszás palettájáról.   

  

Én nagyon élveztem a játékot és csak azt sajnálom, hogy ezt a színészeknek nem mondtam el – pedig a műfaj jellegénél fogva könnyűszerrel megtehettem volna.