Apa szerint a gyerekmenedzser pont olyan, mint egy szülő, de általában csak az egyik szülő gyerekmenedzser. Az a szülő, akire a gyereknevelés nagyobb része hárul.
Nálunk az alapfelállás szerint Anya volt a gyerekmenedzser, Apa pedig a családfenntartó, aki reggeltől estig a munkahelyén dolgozik és csak keveset játszik a gyerekeivel. A dolgok akkor kezdtek megváltozni, amikor Apának nem kellett többé bejárni a munkahelyére, mert lehetőséget kapott rá, hogy sokkal jobb munkát keressen magának.
Először csak annyi történt, hogy gyakrabban vitte a tesómat oviba. Akkor még a nap túlnyomó részét a nemrég vásárolt és éppen felújítás alatt lévő „új” lakásunkban töltötte. Itt egy ideig nyugodt körülmények között tervezhette a karrierjét is, de a beköltözéssel ennek egycsapásra vége lett.
Amikor hároméves lettem Anya engem is óvodába kezdett hordani. Hiába ordítottam én minden áldott reggel, ő hajthatatlan volt. Azt mondta, hogy már nagyfiú vagyok, és neki dolgoznia kell, de én láttam rajta, hogy szívesebben játszana velem. Attól kezdve Apa jött értünk, és ő volt velünk, amíg Anya este haza nem ért. Vele nem lehetett olyan jókat játszani, mert mindig a számítógépen nézegetett valamit. Kissé idegesen viselkedett valahányszor a lakásban szaladgáltunk vagy lármáztunk a nővéremmel. Ilyenkor azt mondta, hogy mindjárt feljönnek az alsó lakásból András bácsiék és ő akkor nekik fog adni. Fel is jöttek párszor, valamiért mindig mérgesek voltak, de szerencsére Apa sosem adott nekik.
Március-áprilisban Eszti és én (főleg én) sokat betegeskedtünk. Apával sűrűn jártunk a doktor bácsihoz, amit ki nem állhatok, de utána mindig kaptam valami meglepetést, mert apa szerint bátran viselkedtem. Az volt a jó, hogy legalább óvodába nem kellett menni. Nos, Apa ekkor tapasztalta meg először a gyereknevelés mindennapjait, és biztos volt benne, hogy nem neki találták ki. Már csak hétvégén tudott a karrierjével foglalkozni, ugyanabban az időben, amikor elvileg együtt lehetett volna a család. Ez a helyzet kissé megviselte őt.
Májustól Anya iskolába kezdett járni, hetente kétszer. Emiatt reggel korábban indul, este később ér haza. Mostanra minden megfordult. Anya reggeltől estig dolgozik, Apa lett a „gyerekmenedzser”. Az olyan, mint korábban Anya volt, de azért mégsem…
Apa minden nap reggelit készít a családnak, és mostanában az oviba is legtöbbször ő visz. Sajnos nem a szomszéd utcába, hanem a szomszéd kerületbe, ami neki másfél órás program (persze naponta kétszer). Hazafelé bevásárol vagy ügyeket intéz, otthon mos, főz, takarít (pont mint egy anyuka) majd visszajön értünk az óvodába. Egy-két órát még eltöltünk a játszótéren, szerinte azért, hogy ne szedjük szét a lakást. Hét óra tájban hazaér Anya, akkor vacsorázunk, és egy kicsit még játszunk, ha Anya nem nagyon fáradt. Apa ilyenkor építi a "karriert". Nem tudom mi az, de szerinte az álláskereséssel kezdődik.
Apának az adta meg a kegyelemdöfést, hogy kitört a vakáció. Reményvesztetten ecsetelte Anyának eddigi és ezután várható megpróbáltatásait, de Anya szerint inkább örülnie kéne, hogy velünk lehet. Örült is, mondta, hogy: „ Hurrá! 24 órás ügyelet szeptemberig!!!…”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése