Régen látott barátaink gyalogtúrát szerveztek a Visegrádi-hegységbe. Leányfaluig autóval mentünk, amiket a strandfürdő parkolójában hagytunk. Innen pár percnyire van busszal Tahitótfalu hídja, ott kezdődött a kirándulás. A sárga kereszt jelzést követve az út egyfolytában emelkedik, de a Hétvályú forrásig nem vészes. A következő pár száz méter viszont… na, az mindenkit megizzasztott. Ennek ellenére még a négy éves kisfiam is felmászott, csodálkoztunk is, hogy bírja energiával. Vöröskőn aztán a kellemes napsütésben sütkérezve kipihentük magunkat. Még sohasem sikerült tiszta időben feljutnom ide, (most sem) de azért a kanyargó Duna így is jól mutatott. Meglepően sok kirándulóval találkoztunk, a csúcson legalább harmincan lehettünk. A mi társaságunk is elég népesre sikeredett: tizenhárman voltunk, gyerekek és felnőttek vegyesen.
Lefelé menet „kincsvadászat” is folyt – a gyerekek így nevezik, amikor az erdőben apró meglepetéseket rejtő ládikákat kell GPS-szel megkeresni (geocaching). Az út második fele lényegesen könnyebb lehetett volna, ha Bence nem alszik el. De az utolsó fél órát nem bírta ki így a vállunkon kellett cipelni a parkolóig. (Ott viszont felébredt és vígan hancúrozott tovább...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése