"Szólj anyádnak, hozzon pénzt!"

Szóval, a Gombolyag Alapítvány tábora mellett hűsöltünk éppen, amikor meghallottuk a dallamot.

A gyerekek egymással versenyezve pattantak fel és keresték a hangforrást. Kissé távolabb fel is tűnt az autó, amint éppen megáll egy ház előtt. „Apa! Apa! Vegyünk jégkrémet!!!” Szó ami szó, a melegben jólesett volna a hűsítő mindenkinek. Csakhogy, mi eredetileg a határba indultunk kerekezni, és álmunkba sem gondoltuk, hogy jégkrémes autóval fogunk találkozni. Vagyis: nem hoztunk magunkkal pénzt...
A gyerekek unszolására mégis kiforgattuk a zsebeinket meg a hátizsákot, és csodálatos módon találtunk 600 Ft-ot. Reméltem, hogy legalább a gyerekeknek tudok venni egy-egy tölcsérest. Élen a fellelkesült srácokkal célba vettük a modern Bagamérit. Sajnos kiderült, hogy ezek az autók kizárólag csomagban árulnak jégkrémet - egyetlen darabot nem tudnak adni. Kérdezem a legolcsóbb csomag árát: 800Ft. Ugye nem kell ecsetelnem a gyerekek csalódottságát, amikor kiderült, hogy mégsem kapnak fagyit? Megvallom, nekem is pocsék érzés volt. Lógó orral bandukoltunk visszafelé. Igencsak törtem a fejem, hogy valami ideillő tanmesét találjak a pénzről, de nem jutott eszembe semmi.

A történetnek mégis jó vége lett. Egy perc múlva ugyanis megállt mellettünk a jégkrémes autó, és a sofőr odaadta nekünk 600-ért(!) a 800-as csomagot. 8db fenséges, mini tölcséres volt benne, vagyis fejenként kettő! Az volt az idei nyár legemlékezetesebb jégkrémje… Köszönjük Bagaméri!