Családi batyu: Kalocsai szállások (Ludasszállási kápolna-túra)

Tegnap Apa egy nem létező településre vitt bennünket kirándulni. Váltig állította, hogy Ludasszállást nem ő találta ki, és gyerekkorában még 15-20 lakóház sorakozott egyetlen utcája két oldalán. Aztán rövid idő alatt szó szerint eltűnt a föld színéről több más környékbeli településsel együtt. Ma már csak a kápolnája áll, melynek oldalában emléktábla hirdeti, hogy 1887-ben épült, és 2007-ben Tóth Kálmán vadász építtette újjá. Én ugyan nem szeretem a vadászokat, mivel állatokra lövöldöznek, de Apa szerint jó, hogy vannak ilyen emberek. (Azt hiszem a kápolnaépítő vadászokra gondolt, nem a lövöldöző vadászokra.)

Apa azt is mondta, hogy Bori mama a kápolnával szemközti házban született. Megnéztük, de házat nem találtunk, csak néhány szúrós bokrot, meg a vadász kutyájának szobrát, akit úgy hívtak, hogy Csombor. A nővérem egyfolytában Apát faggatta, hogy hova lett a ház? Hol állt pontosan, merre volt a kertje, hol állt a kútja és mellette mi volt? A kápolnát kívül- belül megszemléltük, vázájában kicseréltük az elszáradt virágot, majd útnak eredtünk az egykori Pécsiszállás irányába (így mondta Apa). Eszti a biciklijét tekerte, én a háromkerekű motoromat. Apa lábbusszal akart jönni, de persze az nem volt sehol, így végül gyalog indult el.

A motorozás nem tartott soká. Eszti nyafogni kezdett, hogy ilyen lassan nem tud haladni a biciklivel, erre én gyorsítottam, aminek az lett a vége, hogy beleborultam a környéken található egyetlen pocsolyába. „Hát ezt nem hiszem el!”- mondta Apa mérgesen. Aztán mindketten kacagni kezdtek, pedig egyáltalán nem is volt vicces!

Apa javaslatára visszamentünk a kápolnához és az ecetfák árnyékában piknikezni terítettünk. Na, ez már nekünk is kedvünkre való volt! Eszti nyomban lerajzolta a kis templomot, - ami Apának nagyon tetszett, és azt mondta, ilyet még ő sem tudna rajzolni. Elfogyasztottuk a magunkkal hozott finomságokat, és Apa hátán többször körbelovacskáztuk az épületet.

Éppen idejében pakoltunk be az autóba, mert én már kezdtem érezni, hogy közeleg az alvásidő. Azt még ott eldöntöttük, hogy piknikezni máskor is megyünk. A többire viszont nem emlékszem, mert mire Alsóerekre értünk, én már javában durmoltam a gyerekülésben.

Távolságok:
Alsóerek 1km, Szelidi tó 8km, Kalocsa 15km, Budapest 120km.