Kora reggel, amíg a többiek aludtak, Pimpa kutya és én sétáltunk egy rövidet. Két percen belül találtunk olyan helyet, ahonnan akadálytalanul beláthattuk a Balatont Tihanytól egészen Badacsonyig. Próbáltam megosztani ezt a panorámát a többiekkel is, de teljes volt az érdektelenség. Egy kerek napba telt, amíg legalább a saját családomat el tudtam rángatni oda.
Reggeli után összeszedtük mindazt, amire a nap folyamán szükségünk lehetett. Siettünk, mert már tíz körül járt, és tizenegykor Füreden kellett lennünk. „Tüske ment a lábamba!” – kiabál a Kiskópé, de senki se figyel rá. Csak délután a strandon ugrik be ismét a jelenet, amikor látom, hogy sántikál. De előtte még Füred, extrák nélkül. Kötelező séta a tóparton, hattyúk etetése, fagyizás, lábmosás a szökőkútnál, stb. Az én hangulatomat megalapozta az a többtucatnyi karcolás az autó oldalán, ami az elsőtől a hátsó lökhárítóig fut mindkét oldalon. Nem olyan brutális, mint amilyeneket a lakóhelyünk környékén szerezhetsz, ha túlságosan felállsz a járdára, csak éppen annyira durva, hogy maradandó nyomot hagyjon. Nem tudok elvonatkoztatni, az egész napomat hazavágja.
Rendesen befűtöttek ma is, odakint 34-35 fok, az autóban 10 fokkal hűvösebb. Jobban nem merek hűteni, mert a gyerekek megfáznak. A tó állítólag 23 fokos, de kevesebbnek tűnik. A balatonakali strandon rengetegen vannak, alig találunk helyet a plédnek. A büféknél ennek ellenére nincs tömegnyomor, és az egész strandot nagyon kulturáltnak találtuk. Az árak ugyan 30-40%-kal magasabbak mint mondjuk a Szelidi tónál, de hát ez itt mégiscsak a Balaton! A gyerekek jól elvoltak, eltekintve a fiunk sántikálásától. A sarkában tényleg volt egy tüske és már kezdett meggyűlni, de itt nem tudtunk mit kezdeni vele.
A nap utolsó programpontja az Alma Együttes koncertje volt a vasútállomás melletti szabadtéri színpadon. Barátságosnak mondható 1200 Ft-ért az egész családunkat beengedték, és nálam ez vitte el az aznapi pálmát. A lányunk az első sorból csápolta végig a koncertet, aminek minden számát kívülről tudta. Úgy láttam, hogy nem csupán a gyerekek élvezték a műsort, hanem a szüleik is.
Aztán következett ismét a rémálom, autóval fel a hegyre. Néhány ősz hajszállal megint több lett, és nem járult hozzá a nyugodt alváshoz.
Reggel Kiskópé sarkából kioperáltuk a tüskét - este ugyanis nem láttunk semmit a zseblámpánál. Szegénykém nagyon ordított, de a tüske végre-valahára kijött! Aznap már csak egy gyors fürdésre futotta, utána indultunk hazafelé. Szép volt, jó volt, elég volt… Nekem legalábbis. A többiek sokkal jobban élvezték - őket nem zavarták az autó oldalán éktelenkedő karcolások.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése