Rám-szakadék és Lukács-árok

Tizenvalahány éve jártam legutóbb a Rám-szakadékban, jóval azelőtt, hogy a gyerekeink megszülettek. Mostanra elérkezett az idő, amikor már ők is elég nagyok a túrához. Egy szép őszi napon vágtunk neki.

Az első meglepetés Dömösön ért, amikor a 11-es útról le akartunk térni a szurdok felé: a kereszteződésben behajtani tilos tábla fogadott. Csak az engedéllyel rendelkezők (értsd: az ott lakók) számára szabad az átjárás. Hétvégén az út sorompóval is le van zárva és a forgalomkorlátozás a kirándulók serege miatt évek óta fennáll. Nem volt könnyű parkolóhelyet találni, de a kereszteződéssel szemközt, a Duna part felé vezető úton végül sikerült befurakodni két autó közé. A parkolás 1000 magyar forint egy napra. A későn (délután) érkezők 500-ból megússzák. A főút melletti parkolás kb. 4 km extra távot jelent a tervezetthez képest, de nem ezért voltam mérges, hanem az extra idő miatt, amivel ez járt. Délután 1 óra volt ugyanis, és tudtam, hogy 5-felé már sötétedik.

Ezek az előzmények nem alapozták meg a jó hangulatot, de a séta a szakadék felé már kellemes volt, még a műúton is. Nehezen tudtam napirendre térni a rengeteg kiránduló fölött. Ekkora embertömeget valóban nem lehet autóval a szurdok közelébe engedni.
A helyi szolgáltatóipar elég jól rátelepült már az idegenforgalomra. Lehet kapni rétest, amit az út mellett parkoló személyautóból árulnak, a szakadék bejáratához közel pedig büfékocsik állnak. Van kürtőskalács, hot-dog, és mindenféle egyéb enni és innivaló, amit csak a fáradt turista gyomra megkíván.   

Napsütéses, kellemes időben ballagunk a szurdok elején. A gyerekek élvezettel hajigálnak köveket a sekély vízbe. Szikláról- sziklára lépegetve haladunk felfelé. Több kisebb társaság is utolér bennünket. Egy lányon szinte világít a vékony fehér vászoncipő - viselője sohasem járt még a Rám-szakadékban. Ezt a szerelést még nyári napokon sem ajánlanám, tekintettel, hogy az út nagy része vízmosásban vezet. Helyenként korláton kapaszkodva, létrán felmászva tudunk csak továbbhaladni. Ottjártukkor rendesen feltorlódik a tömeg – nagyjából félóra mire a létrákon feljutunk.

Mint eddig minden alkalommal, az élmény most is megérte a fáradságot. Visszafelé a Lukács árok (sárga jelzés) kényelmes sétaút. Még éppen visszaértünk sötétedés előtt az autóhoz. 

Távolságok

Budapest (központ) – Dömös: kb. 48 km.

11-es út – Rám szakadék – Lukács árok – 11-es út: kb. 9 km.

Nehézségi fok: közepes, helyenként nehéz. 5 éves fiunknak nem okozott gondot, sőt nagyon élvezte. A szakadékban való haladás azonban balesetveszélyes, kisgyermekkel haladó szülőktől fokozott figyelmet követel. A nedves, sáros kövek síkosak, a sziklákról le lehet zuhanni. Rossz időjárási körülmények között nem javasolt a túra.

Kedvenc kirándulóhelyünk: a Tatai tó

Sok évvel ezelőtt a párommal ellátogattunk az egyik Víz, Zene, Virág Fesztiválra. Máig felejthetetlen a vár tövében tartott Benkó Dixieland koncert, a tó körüli andalgás, este a vízen úszó lampionok imbolygása és a tűzijáték, majd a hajnalig tartó jókedvű utcabál. Évekkel később itt zártuk be szerelmünket jelképesen egy lakattal, melynek kulcsát a vízbe dobtuk, hogy többé ne nyithassa ki senki…
Gyermekeink születése óta is rendszeresen, jellemzően minden évszakban ellátogatunk Tatára, de a fesztiválokból lassacskán elegünk lett. Ezek ugyanis olyan népszerűvé váltak, hogy a tóparton ilyenkor állandósul a tömegnyomor, amit igen rosszul viselünk. Akkor telt be a pohár, amikor egyszer képtelenek voltunk gyerekkocsival átvergődni a sokaságon. (Másoknak sem ajánlom.) A szervezők a rendezvény fizetőssé tételével próbálják gyéríteni a tömeget. Jó ötlet – ez a másik ok, ami bennünket is sikeresen távol tart az ilyen programoktól.

Tókerülés   

Budapest központjából autópályán (M1) egy óra alatt érhető el a tatai tópart, az 1-es számú főúton nagyjából 15-20 perccel később. Kiemelt rendezvény nélküli hétvégéken a tó körüli utcákban könnyen lehet parkolóhelyet találni. Mi általában a vár közelében állunk meg, és az óramutató járásával ellentétes irányban kezdjük sétánkat a tó körül. A menetiránynak nyáron van jelentősége, mégpedig az, hogy:

1. A tó nyugati partján magas fák között halad az út, ezért a déli órákban védve vagyunk a perzselő napsugaraktól. Délutánra viszont már kibírható a kevésbé védett keleti part is. Télen illetve felhősebb napokon ez nyilván nem szempont.
2. Az viszont igen, hogy a büfésor szintén a keleti parton van és ez mindig egy kellemes célpont.
3. Az sem mellékes, hogy általában csúszda és/vagy ugrálóvár is szokott lenni a büfésor mellett. Ha a gyerekek már a túra elején lefárasztják magukat, akkor nem lesz velük nagy élmény a tókerülés, már amennyiben tovább jutunk egyáltalán. A túra végén viszont nyugodtan levezethetik a fölös energiát - ha még van nekik.

A tó legszebb része a vár közvetlen környéke. A sétányról gyönyörű kilátás tárul a vízre. Tavasszal az Eszterházy kastély előtti parkot milliónyi kutyatej festi aranysárgára, de az is nagyszerű látvány amikor a gesztenyefák virágoznak.A kikötő mellett egy hatalmas platánfa árnyékában kellemes szabadtéri presszó üzemel, ahol jólesik egy hűsítő fagylalt a nyári forróságban.  Tavasztól őszig sétahajó jár a tavon, a téli lehalászáskor viszont leeresztik a víz nagy részét. Csupán az itt telelő sok ezernyi vízimadár kedvéért hagynak valamennyit a mederben.

Van egy játszótér a vár és a lovarda között, ahol a gyerekekkel mindig megállunk egy kicsit. A lovarda után már nincs több épület. A környezet szép, a levegő tiszta, a vízen vadkacsákat lehet megfigyelni, ritkábban hattyúkat, télen pedig főként a vadludak seregét.

A tó déli partja kiépítetlen, természetvédelmi terület. A múlt századból ottmaradt erdei tornapálya néhány vaskorlátján és pár rozoga padon kívül egyebet nem nagyon találni. Kerékpáros vagy gyalogos kirándulókkal, kocogókkal viszont gyakran találkozunk. A vízen is eleven sportélet folyik, legtöbben eveznek, de akadnak szörfösök és néhány vitorlás is.
Amikor a kiépített keleti partra átérünk, már jócskán túl vagyunk utunk felén. A hátralévő rész egészen másfajta élményt nyújt. A forgalom itt nagyobb mint a túlparton. A strand hosszan húzódik és nyáron sokan látogatják, de tömeg azért ritkán fordul elő.  A büfésoron mindig megpihenünk – a sülthalazás és az ugrálóvár sosem szokott kimaradni a programból.

A teljes táv kb. 7 km, ezt egy felnőtt másfél óra alatt megteszi. Gyerekekkel sétálva, bogarászva, gyakran megpihenve, piknikezve, ugrálóvárazva, sülthalazva, lábat áztatva, fagyit nyalva 4-5 órát lehet számítani. Nekünk ez egy teljes napi program szokott lenni, Budapestről délelőtti (9-10 óra körüli ) indulással és késő délutáni – esti visszaérkezéssel. Szendvicset és innivalót mindenképp vinni kell, mert az út több mint fele kiépítetlen, ahol semmit nem lehet venni. Gyerekeknek javasolható kismotor, vagy bicikli. Már egészen kicsi babát is el lehet vinni, mivel a babakocsi körbetolható – bár az út felét földúton kell megtenni.

Napnyugta felé a tópart annyira kellemes és hangulatos hogy minden alkalommal nehéz tőle a búcsúzás...

Séta a Nagy-szénásra

Táv: 5km

Szint: 170m

Útvonal: Nagykovácsi, Kálvária kápolna – Felső Zsíros hegy – Nagy-szénás (kék jelzésen) – Nagykovácsi, Kálvária kápolna (piros jelzésen)

Nehézség: könnyű, illetve közepesen nehéz

A geocaching izgalmas családi program, a gyerekek imádják, csak ajánlani tudom. Vasárnap mi is csatlakoztunk a barátainkhoz „kincset” azaz geoládát keresni a Nagy-szénáson.

Tömegközlekedéssel Budapestről a Hűvösvölgyből induló 63-as autóbusszal érhető el Nagykovácsi. A Polgármesteri Hivatalnál érdemes leszállni és a zöld jelzésen elindulni a Zsíroshegy felé. „A közeli temetőben számos régi sváb sírkövet láthatunk, és az új református templom mellett vezet tovább az út. Vessünk egy pillantást az új óvodára, és nemsokára a régi kálváriából megmaradt kápolna elé érkezünk. Az 1832-ben felszentelt kápolna előtti három kereszt és a stációk 1834-re készültek el.” (forrás: www.nagykovacsi.hu) 

A kápolna közelében parkolóhelyet is találunk, ezért autóval érkező turistáknak ideális kiindulópont lehet a Nagy-szénás felé – mi is innen indultunk. A zöld jelzés pár száz méter után találkozik a kékkel, amire rögtön rá is térhetünk bal kéz felé.  A terep végig emelkedik, de egyáltalán nem vészes. Utunkon jórészt a Nagy-szénás tanösvényt követtük, részben szigorúan védett természetvédelmi területen haladva. Sajnos, ha a Szénások egyedülálló növényvilágát is meg akarjuk csodálni, akkor pár hónap múlva vissza kell jönnünk. Még szerencse, hogy a hegytetőről elénk táruló panoráma nem szezonális, így kárpótolt bennünket a fagyos januári szél miatt.